2013-tól
Összeállította: Keszthelyi Sándor
A jelenségek időrendi listája (minden időadat UT-ban):
- 2013. május 27. A Merkúr, a Vénusz, és a Jupiter hármas együttállása, egy 2,5 fokos körben, 17 fokra a Naptól.
- 2013. november 3. Gyűrűs-teljes napfogyatkozás Közép-Afrikában a délutáni órákban. Időtartama 1 perc 40 sec. Szélessége 58 km. A totalitás sávjának távolsága 4900 km. Legközelebbi ország: Zaire. Hazánkból egyáltalán nem látható, mert a részlegesség északi határa Marseille–Róma–Szófia.
- 2014. augusztus 18. A Vénusz és a Jupiter szoros együttállása, egymástól 11 ívpercre, 18 fokra a Naptól.
- 2015. március 20. Teljes napfogyatkozás az Északi Jeges-tenger–Spitzbergák–Északi sark területén a délelőtti órákban, tőlünk 2200 km-re (Feröer-szigetek). Időtartama 2 perc 47 sec. Szélessége 462 km. Hazánkban ez 64%-os részleges fogyatkozásként látszik 9:47 körül.
- 2015. július 1. A Vénusz és a Jupiter szoros együttállása.
- 2015. szeptember 28. Teljes holdfogyatkozás 02:10–03:22 között, 72 percig teljes (127,6%).
- 2015. október 22. A hajnali égen a Vénusz, a Jupiter és a Mars szép együttállása.
- 2016. január 9. Hajnalban a Vénusz 5 ívpercre a Szaturnusztól, 36 fokra a Naptól.
- 2016. május 9. A Merkúr átvonulása a Nap előtt. A jelenség a korong déli részén 11:12–18:42 között zajlik. A jelenség nagy része látható hazánkból, de 18:06-kor a Nap lenyugszik.
- 2016. augusztus 27. A Vénusz és a Jupiter nagyon szoros együttállása, egymástól 4 ívpercre láthatóak, a Naptól 22 fokra.
- 2018. július 27. Teljes holdfogyatkozás 19:30–21:12 között, 102 percig teljes (160,9%).
- 2018. július 31. Nagy Mars oppozíció és földközelség. Látszó átmérője 24"3, távolsága 0,385 Cs.E.
- 2019. január 21. Teljes holdfogyatkozás 04:40–05:42 között, 62 percig teljes (119,6%).
- 2019. november 11. A Merkúr átvonulása a Nap előtt. A jelenség 12:36–18:06 között zajlik. Hazánkból csak a belépés látszik, mert a Nap 15:20-kor lenyugszik.
- 2020. április 3. körül az esti Vénusz a Fiastyúk (Pleiades) csillagai között halad.
- 2020. június 21. 99,4%-os gyűrűs napfogyatkozás Etiópia, Szaúd-Arábia, Pakisztán, India, Kína területén a reggeli órákban, tőlünk 3900 km-re. Időtartama 0 perc 38 sec. Szélessége 21 km. Hazánk éppen a láthatóság északi határán lesz. 05:45 körül az ország déli felében részleges fogyatkozás figyelhető meg 5% mértékben.
- 2020. december 21. Este a Jupiter és a Szaturnusz együttállása, egymástól 6 ívpercre, 30 fokra a Naptól.
- 2021. június 10. 94,4%-os gyűrűs napfogyatkozás a Kanada-Grönland-Északi-sark vonalon. Időtartama 3 perc 51 sec. Szélessége 527 km. Hazánkból 5-10%-os részleges fogyatkozásként látszik 10:40 körül.
- 2021. július 13. A Mars és a Jupiter igen szoros közelsége, egymástól 60 ívmásodpercre látszanak.
- 2022. május 16. Teljes holdfogyatkozás 03:28–04:52 között, 84 percig teljes (141,4%). A Hold 03:30-kor nyugszik, teljesen elfogyva.
- 2022. október 25. Földünk északi részén részleges napfogyatkozás lesz 86%-os maximális fázissal. Hazánkból is részleges fogyatkozást látni 10:23 körül 32%-os fázissal.
- 2022. december. A 25. naptevékenységi hullám maximuma.
- 2025 március. A Szaturnusz gyűrűrendszerére éléről látunk, a bolygó gyűrű nélkülinek látszik.
- 2025. március 29. Részleges napfogyatkozás a Föld északi részén 94%-os maximális fázissal. Hazánkból is megfigyelhető 11:20 körül egy 5-10%-os részleges fogyatkozásként.
- 2025. szeptember 7. Teljes holdfogyatkozás 17:29–18:51 között, 82 percig teljes (136,2%).
- 2026. április 20. A Merkúr, a Mars, és a Szaturnusz hármas együttállása, egy 1,5 fokos körben, 22 fokra a Naptól.
- 2026. augusztus 12. Teljes napfogyatkozás a Grönland–Izland–Spanyolország–Baleári szigetek vonalon. Időtartama 2 perc 18 sec. Szélessége 294 km. Legközelebbi ország Spanyolország, ahol napnyugtakor van a totalitás. Hazánkban a részleges fogyatkozás napnyugta előtt kezdődik; 60%-os napkorong nyugszik le.
- 2027. augusztus 2. Teljes napfogyatkozás Dél-Spanyolország, Gibraltár, Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia, Egyiptom, Szaúd-Arábia vonalon a délelőtti órákban, tőlünk 1400 km-re. Időtartama 6 perc 23 sec. Szélessége 258 km. Legközelebbi ország: Tunézia. Hazánkban ez 55%-os részleges napfogyatkozásként látszik 9:20 körül.
- 2027. augusztus 7. Az 1999 AN10 kisbolygó 390 ezer km-re halad el a Föld mellett. 6 magnitudó fényű lesz.
- 2028. január 26. 92,1%-os gyűrűs napfogyatkozás Dél-Amerikából kezdődően az esti órákra Délnyugat-Európáig húzódva. A maximális fázis sávja 1500 km-re van tőlünk (gyűrű alakú napnyugta!). Legközelebbi országok: Portugália, Spanyolország. Időtartama 10 perc 27sec. Szélessége 323 km. Hazánkból nem látható.
- 2028. április 3. körül az esti Vénusz a Fiastyúk (Pleiades) csillagai között halad.
- 2028. június 26. A 2001 WN5 földsúroló kisbolygó 250 ezer km-re, a Holdnál is közelebb halad el Földünktől. Az 1 km-nél kisebb átmérőjű aszteroida maximális fénye 6,8 magnitúdó lesz. A 5 óra körüli legnagyobb közelséget legjobban Dél-Amerikából láthatják.
- 2028. augusztus 15. A hajnali égen látható, ahogyan a Vénusz elfedi a Gem (ZC 995) 4,1 magnitúdós csillagot, 46 fokra a Naptól. A fedés közepének ideje: 03:29.
- 2028. október 26. Az 1997 XF11 kisbolygó 9 millió km-re halad el a Föld mellett. 8 magnitúdós fényű lesz, és percenként 5 ívperces mozgással halad.
- 2028. december 31. Teljes holdfogyatkozás 16:15–17:27 között, 72 percig teljes (129,6%).
- 2029. április 3. A 2004 MN4 kisbolygó igen közel, 30 ezer km távolságra, a geoszinkron pályánál közelebb halad el a Föld mellett. A 320 m átmérőjű aszteroidának földközelben 3,3 magnitúdó lesz a maximális fénye, azaz szabad szemmel is látszik, a Szextáns és Kráter csillagképekben. Látszó átmérője 2 ívmásodperc lesz, így távcsövekkel kiterjedése és alakja is látszhat, habár nagy (42 ívmásodperc/másodperces) sebessége nehezíti ezt. A jelenség Európából is megfigyelhető lesz.
- 2029. június 12. Részleges napfogyatkozás a Föld északi felén 46%-os maximális fázissal, a jelenség közepe 04:05-kor következik be. Hazánkból a Nap 5%-os beharapással kel.
- 2029. június 26. Teljes holdfogyatkozás 02:31–04:13 között, 102 percig teljes (184,2%).
- 2029. december 20. Teljes holdfogyatkozás 22:14–23:08 között, 54 percig teljes (111,6%).
- 2030. június 1. 94,4%-os gyűrűs napfogyatkozás Délkelet-Európában a reggeli órákban, hazánktól 900 km-re. Legközelebbi országok: Görögország, Törökország (Isztambul). Időtartama 5 perc 21sec. Szélessége 250 km. Hazánkban ez 70%-os részleges fogyatkozásként látszik 05:12 körül.
- 2032. október 18. Teljes holdfogyatkozás 18:38–19:26 között, 48 percig teljes (110,4%).
- 2032. november 13. A Merkúr átvonulása a Nap előtt a korong északi részén. A 06:42–11:06 közötti jelenség hazánkból végig megfigyelhető.
- 2032. november 17. Hajnalban a Leonidák meteorraj óriási meteorzápora! Több ezer (esetleg több tízezer) rajmeteor óránként. A meteorok a 33 éves keringési idejű Tempel-Tuttle üstökösből származnak. A jelenség látványát a telihold fénye zavarni fogja.
- 2033. április 14. Teljes holdfogyatkozás 18:48-19:36 között, 48 percig teljes (109,3%).
- 2034. január. A 26. naptevékenységi hullám maximuma.
- 2034. március 20. Teljes napfogyatkozás Közép-Afrikától Pakisztánig. A totalitás távolsága 2800 km. Legközelebbi ország: Egyiptom. Időtartama 4 perc 10 sec. Szélessége 159 km. Hazánkban 12%-os részleges fogyatkozás látható 10:43 körül.
- 2035. március 12. A Mars fedi a 117B Sgr (ZC 2706) 5,7 magnitúdós csillagot 72 fokra a Naptól. A fedés közepének ideje: 04:55, így hazánkból a jelenség delelés körül, a napkelte előtti időszakban lesz.
- 2035. szeptember 11. Nagy Mars oppozíció és földközelség. Látszó átmérője 24"6, távolsága 0,380 Cs.E.
- 2036. február 11. Teljes holdfogyatkozás 21:35–22:49 között, 74 percig teljes (130%).
- 2036. április 3. körül az esti Vénusz a Fiastyúk (Pleiades) csillagai között halad.
- 2036. július 22. A Merkúr, a Mars, és a Szaturnusz hármas együttállása, egy 1 fokos körben, 20 fokra a Naptól.
- 2036. augusztus 7. Teljes holdfogyatkozás 02:02–03:38 között, 96 percig teljes (145,4%).
- 2036. augusztus 21. Részleges napfogyatkozás a Föld északi részén, 86 %-os maximális fázissal. Hazánkban 26 %-os fázis látható napnyugtakor.
- 2037. január 16. Részleges napfogyatkozás a Föld északi részén 71 %-os maximális fázissal. Hazánkban 48 %-os részleges fogyatkozás 09:27 körül.
- 2037. szeptember 15. A Merkúr és a Szaturnusz igen szoros látszó közelségben, a két bolygó korongja között csak 9 ívmásodperc távolság lesz! Szabad szemmel egy csillagnak látszanak, csak távcsővel bonthatók ketté.
- 2038/39. A Szaturnusz gyűrűrendszere három alkalommal is éléről látszik, a bolygót gyűrű nélkülinek látjuk.
- 2038. január 5. 97,3%-os gyűrűs napfogyatkozás Nigéria, Csád, Szudán, Egyiptom területén a déli órákban. A maximális sáv 2700 km-re lesz tőlünk. Legközelebbi ország: Egyiptom. Időtartama 3m19s. Szélessége 107 km. Hazánkban a részleges napfogyatkozás 14:02-kor kezdődik, és a nálunk 20 %-os maximális fázisában nyugszik a Nap.
- 2038. július 2. 99,1%-os gyűrűs napfogyatkozás Marokkó, Mauritánia, Mali, Algéria, Niger vonalon a délutáni órákban. A maximális fázis 2900 km-re lesz tőlünk. Legközelebbi ország: Marokkó. Időtartama 1m00s. Szélessége 31 km. Nálunk 5-10 %-os részleges fogyatkozás 14.26 körül.
- 2039. június 21. 94,5%-os gyűrűs napfogyatkozás Norvégia, Svédország, Finnország területén a délutáni-esti órákban. A maximális fogyatkozás sávja 900 km-re tőlünk, Minszknél végződik. Időtartama 4 perc 05 sec. Szélessége 365 km. Hazánkban részleges fogyatkozás 17:33-tól, a Nap 72 %-os maximális fázissal nyugszik.
- 2039. november 7. A Merkúr átvonulása a Nap előtt, annak déli peremén 07:18–10:18 között. Hazánkból végig megfigyelhető.
- 2040. szeptember 1. A Vénusz, a Mars, a Jupiter, és a Szaturnusz négyes együttállása, egy 6 fokos körben, 29 fokra a Naptól.
- 2040. szeptember 7. A Merkúr, a Vénusz, a Jupiter, és a Szaturnusz négyes együttállása, egy 6 fokos körben, 24 fokra a Naptól.
- 2040. szeptember 11. A Merkúr, a Vénusz, a Mars, és a Szaturnusz négyes együttállása, egy 7 fokos körben, 25 fokra a Naptól.
- 2040. november 18. Teljes holdfogyatkozás 18:18–19:46 között, 88 percig teljes (139,6%).
- 2043. szeptember 19. Teljes holdfogyatkozás 01:13–02:25 között, 72 percig teljes (125,7%).
- 2044. március 13. Teljes holdfogyatkozás 19:03–20:09 között, 66 percig teljes (120,2%).
- 2044. április 3. körül az esti Vénusz a Fiastyúk (Pleiades) csillagai között halad.
- 2044. október 1. A Vénusz fedi a Regulus, az alfa Leonis (ZC 1487) 1,3 magnitúdós csillagot. A fedés közepének ideje: 22:02, így hazánkból nem látszik. Amikor másnap hajnali 03:30 körül együtt kel a Vénusz és a Regulus, még figyelhetjük egyre növekvő közelségüket.
- 2044. december 18. A Merkúr, a Vénusz, és a Szaturnusz hármas együttállása, egy 1 fokos körben, 22 fokra a Naptól.
- 2045. február. A 27. naptevékenységi hullám maximuma.
- 2047. január 12. Teljes holdfogyatkozás 00:52–02:02 között, 70 percig teljes (123,5%).
- 2048. január 1. Teljes holdfogyatkozás 06:23–07:19 között, 56 percig teljes (112,6%).
- 2048. június 11. 94,4%-os gyűrűs napfogyatkozás Észak-Európában a délutáni órákban. A maximális fázis sávja 1500 km-re lesz. Időtartama 4 perc 58 sec. Szélessége 271 km. Legközelebbi országok: Norvégia, Svédország, Lettország. Hazánkban 66%-os részleges fogyatkozásként látni 13:55 körül.
- 2049. május 7. A Merkúr átvonulása a Nap előtt, a korong északi felén 11:06–17:48 között. Hazánkból végig megfigyelhető.
- 2050. május 6. Teljes holdfogyatkozás 22:08-22:52 között, 44 percig teljes (107,8%).
- 2050. augusztus 15. Nagy Mars oppozíció és földközelség. Látszó átmérője 24"8, távolsága 0,374 Cs.E.
- 2050. október 30. Teljes holdfogyatkozás 03:01–03:35 között, 34 percig teljes (104,5%).
- 2050. november 14. Részleges napfogyatkozás a Föld északi részén 89 %-os maximális fázissal. Hazánkban 12.54-kor kezdődik a részleges fogyatkozás, a Nap a 62 %-os maximális fázis után lenyugszik.
Meteoroktól a Vénusz-átvonulásig
Az elmúlt esztendőben is számos érdekes és figyelemreméltó csillagászati eseményben lehetett része mindazoknak, akik esténként fel-felnéztek az égre. A 2012-es év is bővelkedik hasonló tüneményekben. De lássuk, mi vár ránk idén!
2012 – szökőév
Az idei esztendő mindenképpen különleges lesz abban a tekintetben, hogy 365-ször ébredhetünk fel reggel. A szökőév olyan év, amely több napot tartalmaz az év szokásos hosszánál azért, hogy a naptárt szinkronba hozza a csillagászati (tropikus évvel) vagyis az évszakok szerinti idővel.
Az évszakok és a csillagászati események nem egész számú napok szerint ismétlődnek, ezért a naptár, ami ugyanannyi napot tartalmaz, minden évben elcsúszik a világ eseményeihez képest. Ha időnként beillesztünk egy plusz napot az évbe – vagy egyéb módon időnként módosítunk az év hosszán – akkor ez a csúszás korrigálható.
Az elmúlt esztendőben is számos érdekes és figyelemreméltó csillagászati eseményben lehetett része mindazoknak, akik esténként fel-felnéztek az égre. A 2012-es év is bővelkedik hasonló tüneményekben. De lássuk, mi vár ránk idén!
2012 – szökőév
Az idei esztendő mindenképpen különleges lesz abban a tekintetben, hogy 365-ször ébredhetünk fel reggel. A szökőév olyan év, amely több napot tartalmaz az év szokásos hosszánál azért, hogy a naptárt szinkronba hozza a csillagászati (tropikus évvel) vagyis az évszakok szerinti idővel.
Az évszakok és a csillagászati események nem egész számú napok szerint ismétlődnek, ezért a naptár, ami ugyanannyi napot tartalmaz, minden évben elcsúszik a világ eseményeihez képest. Ha időnként beillesztünk egy plusz napot az évbe – vagy egyéb módon időnként módosítunk az év hosszán – akkor ez a csúszás korrigálható.
Szökőév minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a négyszázzal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek négyszázzal is oszthatók. Ez alapján tehát szökőév volt 1988, 1992, 1996, 2004, 2008, és szökőév lesz 2012, 2016, 2020. Nem volt viszont szökőév 1700, 1800, 1900 és ugyanígy nem lesz majd 2100, és 2200 sem.
A szökőnap február 24-e és nem 29-e, mint ahogyan azt sokan rosszul tudják. Ennek oka a római naptárban keresendő, amelyben Julius Caesar kihirdette, hogy „a március kalendasa előtti 6. nap kettőztessék meg”, mely a mai naptárunk szerint február 23. napjának felel meg, melyet a szökőnap követ.
A szökőnap február 24-e és nem 29-e, mint ahogyan azt sokan rosszul tudják. Ennek oka a római naptárban keresendő, amelyben Julius Caesar kihirdette, hogy „a március kalendasa előtti 6. nap kettőztessék meg”, mely a mai naptárunk szerint február 23. napjának felel meg, melyet a szökőnap követ.
Január 3-4. – Quadrantida meteorraj
A legintenzívebb, minden évben visszatérő meteorraj január elején okoz szép látványt az érdeklődők számára. A rajt 1825-ben fedezte fel Antonio Brucalassi és azért nevezték el Quadrantidáknak, mert a XIX. században némely csillagatlaszban a Hercules, Bootes és Draco csillagképek között volt még egy konstelláció, melyet Quadrans Muralisnak neveztek. Ezt a mai csillagtérképeken már nem jelölik, területe beolvadt a szomszédos csillagképekbe.
A legutóbbi évekig úgy gondolták, hogy a Quadrantidák egy régi, pályáján nagyon szétszóródott áramlat. Azonban a néhány évvel ezelőtt újra elvégzett analízis eredményeként ma már inkább egy fiatal, csak nagyjából 500 éves rajnak tekintik. Ez azt jelenti, hogy a meteoroid részecskék keletkezésért felelős szülőobjektum még mindig a törmelék között található. Ezt az objektumot egy kisbolygóval azonosították, ami elképzelhető, hogy egy éppen inaktív fázisban lévő üstökös
A meteorraj óránként képes akár 40 meteort is produkálni. A csúcspont általában január 3-án és 4-én következik be, de néhány meteor már 1-től 5-ig látható. Mivel a Hold nem sokkal éjfél után első negyedében lesz, legjobban egy kellően sötét helyen, éjfél után láthatjuk meg a legtöbb meteort, melyeket látszólag az Ökörhajcsár csillagképből indulnak ki.
Február közepe és március – Garradd üstökös
A C/2009 P1 (Garradd) elnevezésű üstököst G. J. Garradd fedezte fel 2009. augusztus 13-án készült felvételeken, az ausztráliai Siding Spring Obszervatóriumban. Ez egyelőre a 2012-es év egyetlen, fényes üstököse lesz. Februárban és márciusban a Garradd a Hercules a Draco csillagképben fog mozogni, a szabadszemes észlelhetőség határán. Kisebb távcsövekkel az északi égbolton egész éjjel megfigyelhető lesz.
Március 3. – Mars szemben áll a Nappal (oppozíció)
A vörös bolygó ezen a napon pontosan a Nappal szemben áll. Ilyenkor a teljes korongját megvilágítja központi csillagunk. Az oppozíció egy naprendszerbeli égitest szembenállása a Nappal a Földről nézve. Az oppozícióban levő égitest éjfélkor delel.
Március 14. – Vénusz és a Jupiter együttállásban
Az esti égen a két fényes bolygó egymáshoz igen közel lesz látható, alig 3 fokon belül. A Vénusz a Föld pályáján belül, a Naptól mintegy 108 millió km-re kering, a Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter pedig több mint 778 millió km-re rója a Nap körüli köreit. Így a két bolygó egymáshoz való közelsége természetesen csak látszólagos. A jelenség kora este figyelhető meg a délnyugati égbolton.
Március 20. – tavaszi napéjegyenlőség
A napéjegyenlőség az az időpont, amikor a nappal és az éjszaka hossza megegyezik. A Nap ekkor keleten kel, nyugaton nyugszik, ugyanannyi időt tölt a horizont alatt, mint felette. A tavaszi napéjegyenlőség március 21., az őszi szeptember 23. környékére esik.
A tavaszi napéjegyenlőségkor Nap közvetlenül az Egyenlítő felett fog delelni. Ezen a napon a nappal és az éjszaka egyenlő hosszúságú lesz.
Április 15. – Szaturnusz oppozíciója
A Naprendszer egyik ékköve, a gyűrű bolygó a Földről nézve ekkor pontosan a Nappal szembe fog állni, éjfélkor delel, és a teljes korongját ekkor világítja meg legjobban a Nap. A Szaturnusz azonban még így is majdnem másfél milliárd km-re lesz bolygónktól.
Április 21–22. – Lyridák meteorraj
A legrégebben ismert meteorraj az áprilisban megfigyelhető Lyridák áramlata, melyről 2600 éves feljegyzéseink is vannak. Erősen váltakozó aktivitása miatt azonban „hivatalosan” csak 1835-ben fedezte fel Dominique Arago, francia csillagász. Szervezett megfigyelési kampányok során erősítették meg létezését, majd ezt követően találták meg korábbi kitöréseit a régi feljegyzésekben. Később az 1861-ben napközelben járt C/1861 G1 (Thatcher)-üstököst azonosították a meteorraj forrásaként.
Mivel az üstökös keringési ideje 415 év, pályahajlása pedig 80 fok, pályája csak lassan változik, ezért lehet régóta észlelni a belőle származó meteorokat. A csúcspontban átlagosan 20 meteort figyelhetünk meg, ami nem túl magas, ám időnként 90 feletti kitörések is előfordultak, melyek viszont már igen látványosnak mondhatók. Az utolsó sajnos 1982-ben volt. Ha meghosszabbítjuk a fényes meteorpályákat, látszólag mindegyik a Lyra (Lant) csillagkép felé mutatnak, amiről ez a raj kapta a nevét.
A legrégebben ismert meteorraj az áprilisban megfigyelhető Lyridák áramlata, melyről 2600 éves feljegyzéseink is vannak. Erősen váltakozó aktivitása miatt azonban „hivatalosan” csak 1835-ben fedezte fel Dominique Arago, francia csillagász. Szervezett megfigyelési kampányok során erősítették meg létezését, majd ezt követően találták meg korábbi kitöréseit a régi feljegyzésekben. Később az 1861-ben napközelben járt C/1861 G1 (Thatcher)-üstököst azonosították a meteorraj forrásaként.
Mivel az üstökös keringési ideje 415 év, pályahajlása pedig 80 fok, pályája csak lassan változik, ezért lehet régóta észlelni a belőle származó meteorokat. A csúcspontban átlagosan 20 meteort figyelhetünk meg, ami nem túl magas, ám időnként 90 feletti kitörések is előfordultak, melyek viszont már igen látványosnak mondhatók. Az utolsó sajnos 1982-ben volt. Ha meghosszabbítjuk a fényes meteorpályákat, látszólag mindegyik a Lyra (Lant) csillagkép felé mutatnak, amiről ez a raj kapta a nevét.
Április 28. – Csillagászat Napja
A Csillagászat Napja évente megrendezésre kerülő esemény. Világszerte egyre szélesebb körben ünneplik, mely az USA-beli Astronomical League ajánlása alapján 2012-ben április 28-ra esik. A Csillagászat Napja „mozgó ünnep”, a holdfázishoz igazodik, és általában az első negyedhez legközelebbi szombatra esik.
Ilyenkor a csillagászat szerelmesei, amatőrök saját távcsöveikkel az utcákon, tereken mutatják meg az éppen látható égi látványosságokat a járókelőknek. 2011-ben ez az ünnep május 7-én volt, amikor Szegeden közel négyezren tekinthettek (link: http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/05/galilei-elmeny-a-dom-ter-fotok.html ) bele a Dóm téren felállított távcsövekbe.
Május 5–6. – Eta Aquarida meteorraj
Ez a meteorzápor a Halley-üstökösből visszamaradt por – maga az üstökös 1986-ban járt utoljára Föld-közelben, manapság az Uránusz pályáján túl található. A Föld a visszamaradt port májusban és októberben keresztezi: májusban az Éta Auqaridákat, októberben az Orinoidákat csodálhatjuk. A meteorok nagyon gyorsak, viszont rendkívül hosszú utat tesznek meg, épp ezért nagyon látványosak a sárgás színű, maguk után fénylő csíkot húzó rajtagok.
Az Eta Aquarida egy átlagos meteorraj, körülbelül 10 meteor óránkénti megjelenésével. A raj csúcspontja általában május 5-én és 6-án következik be, azonban ha jó égboltot fogunk ki hajnalban, már május 4–7-e között is láthatóak a meteorok. A telihold valószínűleg elnyomja majd a halvány rajtagokat, de a legfényesebbek igen vakító csíkot hagyva maguk után az Aquarius (Vízöntő) csillagkép irányába tekintve, a keleti égbolton éjfél után, távol a város fényeitől láthatóak.
A Csillagászat Napja évente megrendezésre kerülő esemény. Világszerte egyre szélesebb körben ünneplik, mely az USA-beli Astronomical League ajánlása alapján 2012-ben április 28-ra esik. A Csillagászat Napja „mozgó ünnep”, a holdfázishoz igazodik, és általában az első negyedhez legközelebbi szombatra esik.
Ilyenkor a csillagászat szerelmesei, amatőrök saját távcsöveikkel az utcákon, tereken mutatják meg az éppen látható égi látványosságokat a járókelőknek. 2011-ben ez az ünnep május 7-én volt, amikor Szegeden közel négyezren tekinthettek (link: http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/05/galilei-elmeny-a-dom-ter-fotok.html ) bele a Dóm téren felállított távcsövekbe.
Május 5–6. – Eta Aquarida meteorraj
Ez a meteorzápor a Halley-üstökösből visszamaradt por – maga az üstökös 1986-ban járt utoljára Föld-közelben, manapság az Uránusz pályáján túl található. A Föld a visszamaradt port májusban és októberben keresztezi: májusban az Éta Auqaridákat, októberben az Orinoidákat csodálhatjuk. A meteorok nagyon gyorsak, viszont rendkívül hosszú utat tesznek meg, épp ezért nagyon látványosak a sárgás színű, maguk után fénylő csíkot húzó rajtagok.
Az Eta Aquarida egy átlagos meteorraj, körülbelül 10 meteor óránkénti megjelenésével. A raj csúcspontja általában május 5-én és 6-án következik be, azonban ha jó égboltot fogunk ki hajnalban, már május 4–7-e között is láthatóak a meteorok. A telihold valószínűleg elnyomja majd a halvány rajtagokat, de a legfényesebbek igen vakító csíkot hagyva maguk után az Aquarius (Vízöntő) csillagkép irányába tekintve, a keleti égbolton éjfél után, távol a város fényeitől láthatóak.
Május 20. – Gyűrűs napfogyatkozás
Az idei ég leglátványosabb eseménye egy gyűrűs napfogyatkozás lesz, mely tőlünk sajnos nem lesz látható. Az esemény Dél-Kínában kezdődik, majd Japán déli részén és a az északi Csendes-óceán lesz látható, hogy az Egyesült Államok nyugati részén érjen véget. Részleges napfogyatkozás lesz majd látható az egész Kelet-Ázsiában és a legtöbb észak-amerikai államban.
Napfogyatkozáskor a Hold árnyéka a Földre vetül. Részleges napfogyatkozás alkalmával a Hold a napkorongnak csak egy részét takarja le, teljes napfogyatkozás (totalitás) alkalmával maximum 7,5 percig az egész korongot elfedi. Ekkor a Földre vetülő holdárnyék területén besötétedik az ég, láthatóvá válik a napkorona és néhány fényesebb csillag. Teljes napfogyatkozás a földfelszín adott pontjáról ritkán látható. A gyűrűs napfogyatkozás alkalmával a Hold kisebbnek látszik a Földről, mint a Nap, aminek oka, hogy a Hold és a Nap földtávolsága is változik. Ilyenkor a napkorongból egy keskeny gyűrű látható marad a Hold pereme körül. Évente legalább kettő és legfeljebb öt napfogyatkozás következik be.
Június 4. – részleges holdfogyatkozás
A jóval látványosabb teljes holdfogyatkozáshoz képest a részleges fogyatkozás során a Föld árnyéka csak kismértékben fedi el a teliholdat. Sajnos ez a jelenség hazánkból nem lesz látható, de a legtöbb ázsiai országban, az ausztráliai kontinensen, a Csendes-óceán térségében és az amerikai kontinensen megfigyelhető lesz.
Holdfogyatkozás során a Föld árnyékkúpja a Holdra vetül. Ha a Hold teljesen nem merül el az árnyékkúpban, részleges a holdfogyatkozás, ha teljesen belemerül teljes a holdfogyatkozás, ami maximum 2,5 órán át tart. A Hold teljes holdfogyatkozáskor sem tűnik el teljesen, hanem vörös fényben dereng, mivel a Föld légköre megtöri a napfényt, és a vörös színű sugarakat saját árnyékkúpjába vetíti, míg a légkörön áthaladó kék sugarakat jórészt kiszórja. Évente legfeljebb két teljes holdfogyatkozás lehetséges.
A jóval látványosabb teljes holdfogyatkozáshoz képest a részleges fogyatkozás során a Föld árnyéka csak kismértékben fedi el a teliholdat. Sajnos ez a jelenség hazánkból nem lesz látható, de a legtöbb ázsiai országban, az ausztráliai kontinensen, a Csendes-óceán térségében és az amerikai kontinensen megfigyelhető lesz.
Holdfogyatkozás során a Föld árnyékkúpja a Holdra vetül. Ha a Hold teljesen nem merül el az árnyékkúpban, részleges a holdfogyatkozás, ha teljesen belemerül teljes a holdfogyatkozás, ami maximum 2,5 órán át tart. A Hold teljes holdfogyatkozáskor sem tűnik el teljesen, hanem vörös fényben dereng, mivel a Föld légköre megtöri a napfényt, és a vörös színű sugarakat saját árnyékkúpjába vetíti, míg a légkörön áthaladó kék sugarakat jórészt kiszórja. Évente legfeljebb két teljes holdfogyatkozás lehetséges.
Június 5–6. – A Vénusz átvonulása a Nap előtt
A jelenség a napkorong északi felén zajlik 22:12–04:48 között. Hazánkból a belépés nem látszik, csak a 02:49-es napkelte utáni kilépési szakasz. A Vénusz 62 ívmásodperc átmérőjű korongja vonul végig a Nap előtt. Európa legészakibb részén a teljes jelenség megfigyelhető, ugyanúgy, mint 1769-ben Vardȏn (Norvégia).
A Vénusz Nap előtti átvonulása egyike a legritkább eseményeknek. Legutóbb 2004. június 8-án figyelhettük meg a „Fekete Vénuszt”, melyet Európa-szerte milliók követhettek figyelemmel. Az érdeklődés óriási volt, hiszen az azt megelőző utolsó ilyen jelenség 1882-ben volt észlelhető. A jelenség nem csupán ritkasága, érdekes látványa miatt volt fontos, hanem tudománytörténeti szempontból is. Az Európai Déli Obszervatórium szervezésében sok ezer amatőr észlelő és középiskolás diák bevonásával újra megmérték a Csillagászati Egységet.
Egészen a XIX. század végéig a Vénusz-átvonulások révén lehetett a legpontosabban meghatározni a Nap–Föld távolságot, vagyis a Csillagászati Egységet. Az 1769-es átvonulásnak magyar jelentősége is van. Ekkor Hell Miksa, Sajnovics Jánossal együtt az észak-norvégiai Vardȏ-szigetéről, a dán király megbízásából figyelhette meg a jelenséget. Több különböző mérés összevetésével meghatározta a Nap–Föld távolságot. Ezt akkoriban többen is megtették, és pontosabb eredmény is volt közöttük, de egyedül Hell Miksa volt az, aki az akkor már nagy tekintélynek számító Lalland-dal szemben kiállt kapott eredményének pontossága mellett.
Ez a rendkívül ritka eseményt teljes egészében látható lesz Kelet-Ázsiában, Kelet-Ausztráliában és Alaszkában. Egész Európában részlegesen lesz megfigyelhető napkeltekor.
A következő Vénusz-átvonulásig pedig egészen 2117-ig kell majd várnunk.
Június 20. – nyári napforduló
A Föld forgástengelye ekkor mutat legjobban a Nap felé, amely közvetlenül a Ráktérítő felett fog delelni. Nyári napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, és az év leghosszabb nappalát adja, következésképpen az éjszaka ekkor a legrövidebb. A magyar népi szokások szerint már korábban is fontos ünnep volt, de a kereszténység felvétele óta Szent Iván napjához (éjjeléhez) kötik a nyári napfordulót.
Az Északi-sarkon a Nap állandó magasságon, 23°-on látható, az Északi sarkkörön pedig a Nap középpontja éppen az északi horizonton tartózkodik, anélkül, hogy lenyugodna. Ez az év egyetlen napja, amikor a Nap nem nyugszik le ezen a sarkkörön.
A Vénusz Nap előtti átvonulása egyike a legritkább eseményeknek. Legutóbb 2004. június 8-án figyelhettük meg a „Fekete Vénuszt”, melyet Európa-szerte milliók követhettek figyelemmel. Az érdeklődés óriási volt, hiszen az azt megelőző utolsó ilyen jelenség 1882-ben volt észlelhető. A jelenség nem csupán ritkasága, érdekes látványa miatt volt fontos, hanem tudománytörténeti szempontból is. Az Európai Déli Obszervatórium szervezésében sok ezer amatőr észlelő és középiskolás diák bevonásával újra megmérték a Csillagászati Egységet.
Egészen a XIX. század végéig a Vénusz-átvonulások révén lehetett a legpontosabban meghatározni a Nap–Föld távolságot, vagyis a Csillagászati Egységet. Az 1769-es átvonulásnak magyar jelentősége is van. Ekkor Hell Miksa, Sajnovics Jánossal együtt az észak-norvégiai Vardȏ-szigetéről, a dán király megbízásából figyelhette meg a jelenséget. Több különböző mérés összevetésével meghatározta a Nap–Föld távolságot. Ezt akkoriban többen is megtették, és pontosabb eredmény is volt közöttük, de egyedül Hell Miksa volt az, aki az akkor már nagy tekintélynek számító Lalland-dal szemben kiállt kapott eredményének pontossága mellett.
Ez a rendkívül ritka eseményt teljes egészében látható lesz Kelet-Ázsiában, Kelet-Ausztráliában és Alaszkában. Egész Európában részlegesen lesz megfigyelhető napkeltekor.
A következő Vénusz-átvonulásig pedig egészen 2117-ig kell majd várnunk.
Június 20. – nyári napforduló
A Föld forgástengelye ekkor mutat legjobban a Nap felé, amely közvetlenül a Ráktérítő felett fog delelni. Nyári napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, és az év leghosszabb nappalát adja, következésképpen az éjszaka ekkor a legrövidebb. A magyar népi szokások szerint már korábban is fontos ünnep volt, de a kereszténység felvétele óta Szent Iván napjához (éjjeléhez) kötik a nyári napfordulót.
Az Északi-sarkon a Nap állandó magasságon, 23°-on látható, az Északi sarkkörön pedig a Nap középpontja éppen az északi horizonton tartózkodik, anélkül, hogy lenyugodna. Ez az év egyetlen napja, amikor a Nap nem nyugszik le ezen a sarkkörön.
Forrás: hirek.csillagaszat.hu
Az elmúlt esztendőben is számos érdekes és figyelemreméltó csillagászati eseményben lehetett része mindazoknak, akik esténként fel-felnéztek az égre. Lássuk tehát, mi vár ránk az év második felében!
Július 28–29. – Delta Aquarida meteorraj
A Delta Aquarida egy látványosabb meteorraj, ami a csúcspontban képes mintegy 20 meteort is produkálni. A raj 28-29-i csúcspontján kívül július 18. – augusztus 18. között figyelhető meg. A radiáns, azaz ahonnan látszólag „kisugároznak” a meteorok, az Aquarius (Vízöntő) csillagképben van. A Hold első negyedéhez lesz közel, ezért nem sokkal éjfél után, sötét égbolton figyelhetjük csak meg a meteorrajt.
Augusztus 6. – A Mars felszínére leszáll a NASA Curiosity „Mars-autója”
A Mars Science Laboratory – Curiosity, Kíváncsiság – a NASA egy, az elődeihez képest nagyobb méretű, radioizotópos termoelektromos generátorral üzemelő „marsautója”, ami 2011. november 26-án indult el a Marsra egy Atlas-5 rakétával. A bolygót nyolc és fél hónap alatt éri el, tervezett élettartama a Marson pedig egy marsi év lesz, ami két földi évnek felel meg.
A Mars felszínén kémiai vizsgálatokat végez, feladata a marsi élet keresése, a bolygó légkörének és geológiájának tanulmányozása, valamint az emberes mars-repülések előkészítése. A vörös bolygón már korábban is dolgozott két robotszonda, a Spirit és az Opportunity, azonban a Curiosity Mars-rover jóval nagyobb és több tudományos eszközt is visz magával.
Augusztus 12–13. – Perseidák meteorraj
Szent Lőrinc könnyei – azaz a Perseidák meteorraj tagjai – július 17. és augusztus 24. között figyelhetők meg, a legtöbb Perseida meteort azonban augusztus 11-12-én láthatjuk, egy-két nappal Lőrinc napja után. A népi elnevezés is sejteti, hogy az augusztusi hullócsillagok, vagyis a Perseida-rajtagok régóta magukra vonták figyelmet. A Perseidák (a Perseus csillagkép irányából érkező meteorok) valójában a Swift-Tuttle-üstökösből származó porszemcsék, melyek bolygónk felső légkörébe ütközve hozzák létre a látványos meteorjelenséget Ezen a két napon, éjfél után, egy kellően sötét helyről óránként akár 60 meteort is megfigyelhetünk az északkeleti égbolton.
Augusztus 24. – Neptunusz szembenállása a Nappal (oppozíció)
A kék gázóriás ezen a napon pontosan a Nappal szemben lesz látható. Megfigyeléséhez azonban nagyméretű távcsövekre és igen tiszta égboltra van szükség, mivel a Neptunusz bolygónktól közel 4,5 milliárd km-re található.
Augusztus 31. – Telihold
Teliholdat sokszor láthatunk. Ilyenkor a Hold közvetlenül szemben áll a Nappal, és teljes korongját megfigyelhetjük. Azonban augusztusban kétszer is „megtelik” a Hold, emiatt ezt a jelenséget nevezik „kék holdnak”, mely egy angol sláger után kapta a nevét. A kék hold jelentheti az egy hónapon belül előforduló második vagy az egy évszakon belül előforduló negyedik teliholdat.
Az 1934-es slágerben Richard Rodgers és Lorenz Hart arra utaltak, hogy az énekesnek szerencséje van és nem lesz többé magányos, az olyan valószínűtlenül ritka, mint a kék hold – az angolban a blue kéket és szomorút is jelent.
Teliholdat sokszor láthatunk. Ilyenkor a Hold közvetlenül szemben áll a Nappal, és teljes korongját megfigyelhetjük. Azonban augusztusban kétszer is „megtelik” a Hold, emiatt ezt a jelenséget nevezik „kék holdnak”, mely egy angol sláger után kapta a nevét. A kék hold jelentheti az egy hónapon belül előforduló második vagy az egy évszakon belül előforduló negyedik teliholdat.
Az 1934-es slágerben Richard Rodgers és Lorenz Hart arra utaltak, hogy az énekesnek szerencséje van és nem lesz többé magányos, az olyan valószínűtlenül ritka, mint a kék hold – az angolban a blue kéket és szomorút is jelent.
Szeptember 22. – őszi napéjegyenlőség
Napéjegyenlőségnek (latinul aequinoctium) nevezzük azt, amikor egy égitest mindkét féltekéjén a nappal és az éjszaka hossza megegyezik: ekkor a Nap 90° magasan delel az Egyenlítő felett, így a nappal és az éjszaka ezeken a napokon mindenhol ugyanannyi ideig tart.
Az északi féltekén őszi napéjegyenlőségnek, a délin tavaszi napéjegyenlőségnek nevezik. A két félgömbön ez a csillagászati ősz, illetve a csillagászati tavasz kezdete is egyben. A Nap közvetlenül az Egyenlítő felett fog ragyogni, a nappal és az éjszaka ideje azonos lesz.
Napéjegyenlőségnek (latinul aequinoctium) nevezzük azt, amikor egy égitest mindkét féltekéjén a nappal és az éjszaka hossza megegyezik: ekkor a Nap 90° magasan delel az Egyenlítő felett, így a nappal és az éjszaka ezeken a napokon mindenhol ugyanannyi ideig tart.
Az északi féltekén őszi napéjegyenlőségnek, a délin tavaszi napéjegyenlőségnek nevezik. A két félgömbön ez a csillagászati ősz, illetve a csillagászati tavasz kezdete is egyben. A Nap közvetlenül az Egyenlítő felett fog ragyogni, a nappal és az éjszaka ideje azonos lesz.
Szeptember 29. – Uránusz oppozíciója
A kékeszöld gázóriás ekkor lesz a legközelebb a Földhöz úgy, hogy teljes korongját megvilágítja a Nap. Az Uránusz a 2,7 milliárd km-es távolság miatt azonban csak nagy távcsövekkel látható.
Október 21–22. – Orionidák meteorraj
Az Orionidák meteorraj az őszi hónapok egyik kedvelt áramlata, mivel minden évben megbízhatóan jelentkezik. Az október második felében aktív raj a Halley-üstökösből származik, vagyis amikor egy Orionida meteort látunk elégni a légkörben, valójában a Halley-üstökös egy darabját látjuk megsemmisülni. Az aktivitási maximum október 20–24. közé esik, általában 22-én látni a legtöbb a meteort, de az említett intervallumon belül bármikor számíthatunk kiugró aktivitásra. Ennek az az oka, hogy a Halley-üstökös egy öreg égitest, amely már nagyon régóta szórja szét az anyagát a Naprendszerben. Emiatt a hozzá kapcsolódó meteorraj szerkezete nagyon bonyolult, a poráramlat széles, melyben az anyag eloszlása nem egyenletes.
Az Orionidák hajnali meteorraj, vagyis az esti órákban nem lehet megfigyelni. Radiánsa este 9-10 körül kel és hajnalra emelkedik olyan magasra, hogy megfelelő számú hullócsillagot láthassunk. A maximum hajnalán minden évben számíthatunk legalább 20-25 meteorra óránként, 2006-ban és 2007-ben azonban a raj a normál aktivitás kétszeresével jelentkezett, ráadásul sok fényes meteor volt megfigyelhető.
November 13. – teljes napfogyatkozás
Magyarországról teljes napfogyatkozást legutoljára 1999. augusztus 11-én lehetett megfigyelni, amikor a Hold a Földről nézve teljesen eltakarta a Napot. A jelenség középpontja épp Szeged felett vonult át, így városunkból is sokan kísérték figyelemmel ezt a csodálatos és ritka égi jelenséget.
A 2012-es teljes napfogyatkozás azonban csak Észak-Ausztráliában és a déli Csendes-óceánról lesz megfigyelhető. Részleges napfogyatkozás lesz látható Kelet-Ausztrália legtöbb részén valamint Új-Zélandon.
November 17–18. Leonidák meteorraj
A Leonidák meteorraj az 55P/Tempel–Tuttle-üstökös törmeléke, az utóbbi évek legismertebb, és egyik legjobban megfigyelt raja. A „tankönyvi leírás” szerint általában csak néhány meteort ad óránként, ám 33 évente, a Tempel–Tuttle-üstökös visszatérései idején az aktivitás drasztikusan megemelkedik, nem ritka a meteorviharok kialakulása. Az 1998-ban esedékes üstökös-visszatérés óta már egy évtized is eltelt, ám a raj csak nem akar megnyugodni, ami teljesen átírta és elavulttá tette a fenti „tankönyvi leírást”. Nem csak a visszatérés évében van jelentős aktivitás, hanem utána még sok éven keresztül. A korábbi felfogás talán abból a helytelen elképzelésből származik, hogy a meteorkitöréseket a napközelben lévő üstökösből éppen kiszabaduló por okozza. Ez azonban nem így van, az 1998-ban kiszabadult por, majd a XXII. század észlelőnek nyújt gyönyörű látványosságot. Az elmúlt évtizedek meteorkitöréseit, jelentős aktivitásait a korábbi évszázadok során kidobott porfelhők okozzák, melyek a Jupiter gravitációs hatása miatt távol kerültek az üstököstől.
A félhold lenyugvása után éjfél után keressük meg a Leo (Oroszlán) csillagképet a keleti égbolton és ebbe az irányba nézve, tiszta, sötét égbolton várhatóak a meteorok.
November 27. – A Vénusz és a Szaturnusz együttállása
Ez a két fényes bolygó a napfelkelte előtt alig 1 foknyira közelíti meg egymást. Természetesen a valóságban óriási távolságra vannak egymástól, hiszen míg a Földdel nagyjából egyező méretű Vénusz a Naptól alig 108 millió km-re kering, addig a Földnél kilenc és félszer nagyobb gyűrűs gázóriás, a Szaturnusz már 1,42 milliárd km-es távolságban van központi csillagunktól.
November 28. – Félárnyékos holdfogyatkozás
Ez a jelenség akkor lép fel, amikor a Hold a Föld félárnyékán (úgynevezett penumbra) halad át. A jelenség pusztán akadémiai jelentőségű, mivel a csekély fényváltozás miatt észlelése meglehetősen nehéz.
December 3. – Jupiter szembenállása a Nappal (oppozíció)
A Naprendszer legnagyobb gázóriása a Jupiter ekkor lesz a legközelebb 2012-ben a Földhöz úgy, hogy teljes korongját megvilágítja a Nap. A Földnél több mint tizenegyszer nagyobb óriás azonban még így is több mint 630 millió km-es távolságban lesz bolygónktól. Ezt az óriási utat a fény is csak 35 perc alatt képes megtenni.
A félhold lenyugvása után éjfél után keressük meg a Leo (Oroszlán) csillagképet a keleti égbolton és ebbe az irányba nézve, tiszta, sötét égbolton várhatóak a meteorok.
November 27. – A Vénusz és a Szaturnusz együttállása
Ez a két fényes bolygó a napfelkelte előtt alig 1 foknyira közelíti meg egymást. Természetesen a valóságban óriási távolságra vannak egymástól, hiszen míg a Földdel nagyjából egyező méretű Vénusz a Naptól alig 108 millió km-re kering, addig a Földnél kilenc és félszer nagyobb gyűrűs gázóriás, a Szaturnusz már 1,42 milliárd km-es távolságban van központi csillagunktól.
November 28. – Félárnyékos holdfogyatkozás
Ez a jelenség akkor lép fel, amikor a Hold a Föld félárnyékán (úgynevezett penumbra) halad át. A jelenség pusztán akadémiai jelentőségű, mivel a csekély fényváltozás miatt észlelése meglehetősen nehéz.
December 3. – Jupiter szembenállása a Nappal (oppozíció)
A Naprendszer legnagyobb gázóriása a Jupiter ekkor lesz a legközelebb 2012-ben a Földhöz úgy, hogy teljes korongját megvilágítja a Nap. A Földnél több mint tizenegyszer nagyobb óriás azonban még így is több mint 630 millió km-es távolságban lesz bolygónktól. Ezt az óriási utat a fény is csak 35 perc alatt képes megtenni.
December 13–14. – Geminida meteorraj
Az év legaktívabb meteorraja, a Geminidák december 13-án, hajnalban éri el gyakorisági maximumát, melynek megfigyeléséhez hidegtűrő felszerelést ajánlatos. Az egyik legszebb és legaktívabb áramlatnak csak azért nincs nagyobb híre, mert maximuma a fagyos decemberi éjszakákra esik. Az átlagosan látható meteorok száma 120 körül alakul, ami felülmúlja a Perseidák gyakoriságát is. Az aktivitás maximuma december 13–14-ére esik, azonban 7–17-e között bármikor láthatunk Geminida meteorokat feltűnni egünkön. A fehéres színű, kemény megjelenésű rajtagok közepes, 35 km/másodperces sebességgel lépnek be a légkörbe a Gemini (Ikrek) csillagkép irányából.
December 21. – téli napforduló
A Nap ezen napon a hazánkból nézve 19º magasan delel az égen, míg a Baktérítőn állva pontosan a fejünk felett látnánk. Téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát és a leghosszabb éjszakát adja. Ekkor a Föld a Déli sarkával fordul a Nap felé.
Forrás: hirek.csillagaszat.hu
